Volt már néhány cikik mostanában a csótányokkal kapcsolatban, legutóbb az erdei csótányról írtam, amiből sok mindent megtudhattunk róluk. De a mai cikkben inkább ismét a házunk táján is előforduló, sokakat irritáló konyhai csótánnyal szeretnék kicsit foglalkozni. Érdekességeket, s történeteket hozok, melyek segítenek megismerni még jobban ennek a rovarnak az életmódját, szokásait, tulajdonságait, s azt, hogy hogyan tudjuk őket kizárni az otthonunkból. Hisz senki nem szeretne olyan lakásban élni, ahol éjszaka ezekkel a kellemetlen látogatókkal találkozhat a konyhájában. Hisz éjjel járnak élelemszerző körútra, s ilyenkor kutatják fel a számukra megfelelőnek vélt táplálékot, azokat az élelmiszereket is, amiket mi véletlenül az asztalon, tűzhelyen hagyunk fedetlenül. Nem egy szívderítő látvány, ha éjjel például a sötétben lámpát kapcsolunk, és azt látjuk, hogy csótányok “szaladnak” mindenfelől a menedékük irányába, el akarnak rejtőzni a szemünk elől. De így járhatunk a fürdőszobában is, hisz az a konyha után a másik kedvenc búvóhelyük, szeretik a vizes helyiségeket is.

Jó, ha tudjuk, és kis érdekességként említem meg azt, hogy a csótányok már közel 300 millió éve jelen vannak a földön és azóta nem is sokat változtak a megfigyelések, és feljegyzések alapján. Ugyanúgy néznek ki a kezdetek óta, tehát az evolúció velük mondhatni szerencsésen bánt,  hiszen a megjelenésük szinte az ősidők óta ugyanilyen, mint mostanság.

Jó látása van-e a csótányoknak?

Erre bizony azt tudom mondani, lehet, sokan tudják is már,  de vannak, akik nem is gondolnák azt, hogy a csótány nem lát. Pedig így van! Szinte  semmit nem lát, még talán foltokat sem. Most jogosan kérdezhetnéd azt, hogy akkor hogyan tud tájékozódni éjjel a lakásunkban? Viszont épp ezért, mivel igen gyengén lát,s szinte majdnem teljesen vak, emiatt, van az, hogy az idők folyamán más készségeit sikerült neki  tökéletesre fejleszteni, Ezért a különböző érzékelői jobban kifinomultak és azok segítségével találja meg magának az utat a  megfelelő rejtekhely, és élelem felkutatására. Tehát mindazokat, amit a mi szempontunkból nem kellene, hogy meglelje, s betegye a lábát az otthonunkba. Nagyon óvatos rovarnak ismerjük, s egyes állítások szerint, hiába vak, de megérzi, hogyha  valami készül “ellene” gondolok itt a különböző mérgekre és csapdákra. Ilyenkor viszont nem elmenekül a lakásunkból, hanem épp ellenkezőleg, csak meghúzza magát egy időre a rejtekhelyén, persze ez csak olyan mende-monda, feltételezés, nem bizonyított tény, s nem tudhatjuk, hogy igaz-e.

Hideget vagy a  meleget kedveli?

Miért is keres menedéket nálunk a tél előtt? Van, aki úgy tartja, hogy a csótány az igenis csak a meleg környezetet keresi.  S igaza is van. Hisz elmondhatjuk, hogy a  sarkvidékek kivételével világszerte szinte mindenütt megélnek. A  legtöbb fajt mégis  a trópusokon találjuk. S persze ezért is  mondhatjuk azt, hogy valószínűleg jobban érzi magát a melegebb környezetben, mivel a  25 – 30 Celsius fokos hőmérsékletű helyeket szereti. Amit a mi otthonunkban télen is megtalál.  De nem mehetünk el amellett, sem szó nélkül, hogy  egyes hírek szerint, már a sarkvidékeken is találtak különböző  csótányfajt. Tehát már  nem mondhatjuk azt, hogy mindenképp csak a meleg éghajlatú területeket keresi. Könnyen alkalmazkodik az időjárás változásához, ezért kimondottan szívós állatnak tekinthetjük.

Hogyan élik meg a radioaktív sugárzást?

Régi mítosz, hogy ha kitörne egy atomháború, akkor ott a csótányok igazi túlélők lehetnek! Vajon igaz ez az állítás? Mindig is keringtek a csótánnyal és a patkányokkal kapcsolatban olyan történetek, hogy ha atomtámadás következne be, nem sok élőlény maradna életben, de ők köztük lennének. A legújabb kutatások szerint ez viszont megdőlni látszik. A Japánra ledobott két atombomba után nem is közvetlenül amiatt, hanem  a robbanások által gerjesztett radioaktív sugárzástól haltak meg az emberek mivel ez a dózis halálos volt  a számukra. De vannak olyan élőlények, főleg  a rovarok között, amelyeknek többsége valószínűleg túlélte a sugárzást. Hogy melyek lehetnek ezek? Már kísérletek is bizonyítják, hogy a legyek, muslicák, és mint  ahogy említettem már korábban is a csótányok képesek elviselni és túlélni a japán atomtámadáskor felszabadult sugárzás mennyiséget. Viszont változott a haditechnika is, s a ma létező modernebb atombombák akár tízszer nagyobb sugárzást is képesek okozni, s ez már ezeknek a túlélő a rovaroknak is halálos dózis lenne. Végül is megállapíthatjuk, hogy a csótányok tényleg  jobban tűrik azokat a katasztrófákat is, amelyek ránk, emberekre, halálos veszélyt jelentenek.

Teljesen ellephetnek bennünket

Hogy miért is mondom ezt? Nem ijesztgetni szeretnék ezzel a az állításommal senkit, de irtó szapora fajról beszélünk. Épp ezért hangsúlyozom minden cikkben, hogy miért is rendkívül fontos  irtani őket. Enyhén szólva is szapora állat a csótány. Egyes feltételezések szerint például egy német csótány és ivadéka, rövid idő, ami alatt 1 évet értek, akár 300.000 csótányt is reprodukálhat, tehát ha későn eszmélünk, ezért tapasztalhatjuk azt, hogy már szinte el is leptek bennünket, és hónapokig is eltarthat, mire teljesen felszámolhatjuk a népes táborukat, ami az otthonunkra és a nyugalmunkra  tört.

Csótányinvázió a lakásunkban

Valós történetek

Egy ismerősöm elbeszélése alapján tudom, hogy náluk egy ideje már rettentően elszaporodtak a csótányok a bérelt lakásukba. Előfordult  sokszor olyan eset is, hogy arra ébredt, hogy ott mászott rajta valami, vagy már a pizsamanadrág  alatt volt. Igaz ez nem jellemző rájuk, annyira, mivel inkább csak az élelem felkutatása céljából merészkednek elő éjjelente.  De bizony már a fürdőszobába is, alig mert éjszaka kimenni, mert ott is nagyon el voltak szaporodva elmondása szerint. Volt mikor a mosdókagylóban, vagy épp a kádban is talált példányokat reggel. Meg végül is az egész házban látható volt  a nyomuk. Mikor már ennyire eldurvult a helyzet hívott egy  irtással foglakozó céget, akik rövid időn belül elintézték a rovarokat. S újra bátran járkálhatott akár éjszaka is anélkül, hogy az idegen betolakodókkal kellett volna megosztani az otthonát.  Előtte ugyan próbálkozott ő is különböző módszerekkel, de azok egyike sem volt igazán hatásos.

“Én évekig Miskolcon éltem, mielőtt felköltöztem Budapestre és ott találkoztam először a csótányokkal. A bérlakásban, míg a szemétledobó üzemelt, addig bizony nap, mint nap  sok ilyen rovar járkált szerte  a lakásba, s  az egész lakóközösség panaszkodott is, hogy a szemétledobó miatt, eléggé megnövekedett a létszámuk mindenfelé. A sok észrevétel és bejelentés után  szerencsére nemsoká  megszüntették, a szemétledobót és szinte drasztikus változást tapasztaltunk! Mint egy szemvillantásra eltűntek mindenhonnan. Persze ez köszönhető annak is,hogy még ennek a megszüntetése után közvetlen, rovarirtó járta végig az egész háztömböt. Illetve minket is kértek, hogy sokat fertőtlenítsünk, s jó tanácsokkal láttak el az ügyben, hogy ne adjunk lehetőséget ezeknek az állatoknak arra, hogy ismételten kedvet kapjanak a visszatérésükre a lakásunkba.

Remélem ebben a mai cikkben is tudtam még új dolgokkal és tanácsokkal szolgálni a csótányokkal kapcsolatban. De ne felejtsük el! Legfontosabb a megelőzés és az irtásuk!